ZÖLD LEGUÁN (Iguana iguana)

forrás:Természet Magazin 1996/3
írta: Mirtse Áron


Talán nincs olyan a gyíkok szerelmesei között, akinek ne a zöld leguán volna a legdédelgetettebb vágyainak tárgya A varánusz méltóságteljes, a nappali gekkó szemgyönyörködtetõ, a kaméleon megdõbbentõen különleges, a tüskés farkú gyík barátságos, a zöld leguán azonban egyesíti magában mindezeket a tulajdonságokat. Hatalmas termetével, impozáns színeivel, szakállnak beillõ toroklebernyegével és koronaként magasodó, tüskés tarajával valóban király a gyíkok kõzött. Ez a gyönyörû, látványos állat ma már a hazai terraristák számára sem elérhetetlen, szakszerû tartásának azonban van számos titkos fortélya és néhány alapvetõ, de nem könnyen biztosítható feltétele.

FÖLDRAJZI ELTERJEDÉS

A zöld leguán (Iguana iguana) hazája Közép-Amerika északi része. Két alfaját ismerjük: a törzsalak (Iguana iguana iguana) hazája Brazilia, Peru, Kolumbia, Surinam, Ecuador, Panama és Costa Rica déli része, míg Costa Rica északi részén, Nicaraguában, Hondurasban és Mexicóban egy másik alfaj, az lguana iguana rhinolopha él, melyet az orrán látható két-három, esetenként négy jól látható, szarvacskára emlékeztetõ bütyök és a kissé "csukaorrú" fejforma különböztet meg a törzsalaktól. A rhinolopha alfajhoz tartozó leguánoknak - a hímeknek és a nõstényeknek egyaránt - a fejük és végtagjaik, különösen a párzási idõszakban, gyakran élénk narancssárga színûek A Kis-Antillák egyes szigetein is élnek zöld leguánok, olykor osztozva az élõhelyen az Iguana nem másik, hozzájuk nagyon hasonló fajával, a Karib-szigeteken honos Iguana delicatissimaával, melynek toroklebernyegérõl hiányzik a két oldalt látható nagy, kerek pikkely. A korábbi elképzelésekkel ellentétben a Kis-Antillákon élõ zöld leguánok valószínûleg nem behurcolt, hanem õshonos állatok, a Floridában megtelepedett elszigetelt populáció létrejötte azonban egész bizonyosan emberi beavatkozás eredménye.

ÉLÕHELY

A zöld leguán általában vízparti õserdõk lakója A felnõtt példányok többnyire fákon tartózkodnak, bár Venezuelában ismert egy kimondottan talajlakó populáció is, melyek tagjai kb 4 méteres, földbe vájt üregekben élnek. A fiatalok életfilc elsõ néhány hetében csoportosan mozognak, majd szétszóródnak a sûrû aljnövényzetben, ahol könnyen elrejtõzhetnek Az éjszakát vékony ágakon, két-három méter magasságban töltik. Mind a fiatalok, mind a kifejlett állatok kiváló úszók. Veszély esetén képesek farkukkal egyensúlyozva, két lábon menekülni a talajon. A több mint másfél méteres hímek erõs, korbácsszerû farka és tóhegyes fogakkal teli állkapcsa hatékony védekezõ fegyver.

TERRÁRIUMI TARTÁS

A terráriumi tartás során figyelembe kell venni az állat tekintélyes méretét és természetes Elõhelyének adottságait. A szelíd leguán felügyelet melletti rendseres sétáltatása a lakásban és még inkább nyáron a szabadban természetesen megengedhetõ, sót, hasznos, állandó tartózkodási helyéül azonban jobban megfelel a tágas, jól berendezett terrárium. A leguánok trópusi állatok, melyeknek élõhelyén a hõmérséklet nappal magas, 30-35 C° körüli, a relatív páratartalom pedig az évszaktól függõen 60-90%. Ezeket a viszonyokat lakószoba körülményei nem közelítik meg, így a lakásban szabadon való tartás távolról sem tekinthetõ ideálisnak. A 25 C° körüli szobahõmérsékleten az állat szinte állandóan a rendelkezésére álld melegítõlámpa alatt kényszerül sütkérezni, ez azonban csak a torzsét melegíti fel, a
lámpa alól kilógó hosszú farka néhány fokkal hûvösebb marad. Ez hosszútávon várkeringési zavarokhoz
vezet, melyek eredménye a farok végének, esetleg lábujjperceknek elhalása lehet.
Egy felnõtt párnak legalább 2 m hosszú, 2 m magas, 2 m széles terráriumra szüksége. Nem nélkülözhetõ egy jókora vlzmedence. Noha a fogságban tartott leguánok egy része jószántából szinte sosem megy fürdeni, a párolgó vízfelület nagy jelentõséggel bír a terrárium klímájának kialakításiban. A leguánok a természetben legszívesebben a víz fölé hajló faágakon ürítenek. Erre terráriumi körülmények közöt is azórnlthaarnk, így folyamatosan ügyelni kell a medence vízének tisztaságára. A terrárium talajaként jól bevált a kéregzúzalék az újra kapható speciális gyanta és vegyszermentes keményfa zúzalék (Flish-flash), de a könnyebb takarítás végett mûfû is alkalmazható. A hagyományos faforgács megfeleld lehet kifejlett állatok esetében, növendék leguánoknál viszont veszélyes, mert a táplálókra tapadva vagy a nyelvvel torfenõ szagmintavételkor felcsippentve bélelzáródást okozhat. Hasonló veszélyeket rejt a kavics vagy a sóder alkalmazása is. Fán élõ állatok lévén a leguánok vastag, erõteljes mászófákat is igényelnek, lehetõleg rûcskös, érdes kéreggel, amely könnyíti a kapaszkodást.

Hõmérséklet és páratartalom változtatása a terráriumban (havi KÖZÉPÉRTÉKBEN megadva) . a zöld leguán tartásához és tenyésztéséhez

HÓNAP
I.
II.
III.
IV.
V.
VI.
VII.
VIII.
IX.
X.
XI.
XII.
nappali
hõmérséklet (C°)
25
26
27
28
27,5
28
29
28,5
28,5
28
27
25
éjszakai
hõmérséklet (C°)
22,5
21,5
21,5
24,5
24
25
26
25,5
25,5
24,5
24
23,5
nappali
Páratartalom (%)
64
63
61
56
60
83
82
81
80,5
80
80,5
70
éjszakai
Páratartalom (%)
79
75
62
72
82
98
97
99
97
97
91
86

TÁPLÁLKOZÁS

A zöld leguán eredeti élõhelyén szinte kizárólag növényekkel táplálkozik, elsõsorban lombevõ. A fiatal példányok és a tojásrakás elõtt álló nõstények fogyasztanak ugyan több-kevesebb állati táplálékot, de még náluk is a nõvény dominál. Gunter Köhler Costa Ricában tizenhat autó által elütött zöld leguán gyomortartalmának vizsgálatakor állati maradványt egyáltalán nem talált. A tizenhat példány közti tizenöt kizárólag leveleket, egyikük pedig, amelyet egy gyümölcsöskert tõszomszédságéban ért a baleset, nagyobb mennyiségû gyümölcsöt fogyasztott halála elõtt. Megfigyelések szerien Panamában él egy populáció, amely több mint 80%-ban egyeden növényfaj, a Lonchocarpas pentaphyllus leveleivel táplálkozik. A fogságban tartott leguánok egészséges ösztöneiben azonban nem szabad megbízni, ezek ugyanis a sült kompíjtól a konzerv macskaeledelen át a pudingig mindent hajlandók elfogyasztani, ami nem jelenti azt, hogy ez meg is felel nekik A leguánok táplálékát tehát gondosan kell összeállítani, s ennek a terráriumban is elsõsorban levelekbõl, hajtásokból kell állnia. Felhasználható saláta, káposzta, kelbimbó, spenót, sóska, karalábé -és reteklevél, tyúkhúr, pitypang százszorszép, zsálya, útilapuk lóhere, lucerna, árvacsalán, szõlõ -és málnalevél, f-, akáclevél, sárgarépa zöldje, stb. Fontos szerepet játszanak a gabona magvak -és csirák (p1. búza-cafra, tejes kukorica, rizs), a zabpehely, valamint a reszelt sárgarépa, A többi zöldség és gyümölcs (uborka, papnén, alma, körte, epe , szõlõ, szilva, kivi, stb) legfeljebb 20%k tegye ki e tápláléknak. Óvatosan kell bánni a banánnal, sárgadinnyével õszibarackkal, ezekben ugyanis a kalcium és a foszfor aránya erõsen a foszfor irányába tolódik, s ez kedvezõtlen a gyíkok számára. A túl sok foszfor ellensúlyozására igen alkalmas a pitypang etetése, ennek Ca:P aránya ugyanis 2,5:1. A zöldségeket és gyümölcsöket jól összekeverve adjuk, hogy ne csak az ínyencségeket válogassák ki.
Az etetõtálat helyezhétjük a talajra is, ám egyes példányok csak akkor esznek eleget, ha a faágon táplálkozhatnak, így tányérjukat a terrárium valamely magasabb pontján kell rögziteni. Állati eredetû táplékként számításba jöhet a tücsök, csótány, sáska, viaszmolyhemyó, az újszülött, illetve kifejlett állatoknál a felnõtt egér, de csak nagyon mérsékelt mennyiségben. Még a tojásrakás elõtt álló nõstények fehérjeszükségletét is kielégíti heti 1-2 egér.

TÁPLÁLÉK

 
Fehérje
g/l00g
Zsír
g/l00g
Szénhidrát
g/l00g
Kalcium
mg/100g
Foszfor
mg/100g
Ca:P
arány
Uborka
0,6
0,2
3,1
15
23
1:1,5
Saláta
1,4
0,2
2,6
38
32
1,2:1
Sárgarépa
1,1
0,2
8,8
37
36
1:1
Paprika
1,2
0,3
5,1
10
26
1:2,6
Spenót
2,5
0,3
2,9
252
102
2,5:1
Paradicsom
1,0
0,2
2,9
13
27
1:2,1
Cukkini
1,6
0,4
3,3
30
25
1,2:1
 
Alma
0.2
0.6
13.9
7
10
1:1,4
Sárgabarack
1
0,2
12,3
17
11
1,5:1
Banán
1,1
0,2
21,8
8
27
1:3,4
Körte
0,6
0,4
13
10
14
1:1,4
Földieper
0,8
0,5
8,3
24
25
1:1,1
Málna
1,3
0,4
10,3
40
44
1:1,1
Cseresznye
1,1
0,4
14,7
20
20
1:1
Kivi
0,9
0,6
12,5
40
31
1,3:1
Õszibarack
0,7
0,1
10,1
8
21
1:2,7
Szilva
0,6
0,1
13,7
14
18
1:1,3
Szõlõ
0,7
0,3
18,1
15
20
1:1,3
 
Tojás
12,9
11,5
54
210
1:4
Tücsök
340
859
1:2,5
Egér
19,9
8,8
840
610
1,4:1
Marhaszív
18,5
3,7
5
190
1:38


A táplálék a leguán gyomrába és vékonybelébe gyakorlatilag változatlan formában kerül. Az emésztés döntõ része a vastagbélben történik, cellulózbontó baktériumok segítségével, melyek lehetõvé teszik a a nehezen emészthetõ, magas rosttartalmú, fehérjében és szénhidrátban ellenben szegény táplálék feldolgozását. A leguánok emésztése roppant gazdaságos: energiaszükségletük csupán 6%a egy azonos testtömegû rágcsálóénak és 3%a egy madárénak. Az újszülött leguán még nem rendelkezik a gyomrában élõ baktériumtenyészettel, s ezt úgy szerzi be, hogy felnõtt fajtársainak Grillékét, vagy talajdarabokat fogyaszt. Terráriumban az ürülék nem mindig hozzáférhetõ, és olyan mikroorganizmusokat is közvetíthet, amelyek a felnõtt állatot nem károsítják, az újszülöttet azonban megbetegítik, ezért a bélflóra kialakítása céljából inkább kerti földet kínáljunk a fiatal állatoknak.
Az ásványanyag -és vitaminszükséglet fedezésére bõven biztosítsunk - kalciumot feldarabolt szépiacsont és calcium lacticum formájában, valamint megfelelõen adagolt vitaminkészítményt (elsõsorban A és D3 vitamint), óvakodjunk a vitaminok túladagolásától. Egy növendék leguán D3 vitamin-szükséglete például kb. 500-1.000 IE (nemzetközi egység) hetente, a felnõtteké heti 100-500 IE/testsúlykilogramm. A vitaminadagot célszerû ellenõrizhetõ formában, egy-egy jó falatra csöppentve közvetlenül az állatok szájába adni. A vitaminok kedvezõ hatása szempontjából szükséges a természetes fény. A szabadban történõ napoztatás során "Iegeltethetjük" is lequánjainkat, de vigyázni kell, nehogy vegyszerrel kezelt növényt fogyasszanak!

Szaporítás


A leguánok õárzási idõszaka a természetben a száraz évszakra esik. Terráriumi tartás során is csak akkor számíthatunk szaporulatra, ha imitáljuk a száraz és esõs évszak változását. (lásd a fentebbi táblázatot!!!). A párzásra decemberben és januárban kerül sor. A hímek ezen idõszak alatt erõsen területvédõk. A gyíkoktól megszokott módon, tarkóharapással ragadják meg a nõstényt. Érdekes dolog, hogy két nõstény között is megfigyelhetõk látszatpárzások. A tojásrakás 8-10 (6-12) héttel a párzás után történik. Az elsõ öt hétben a nõstény étvágya észrevehetõen megnõ, majd 2 héttel a tojásrakás elõtt beszünteti a növényi táplálék felvételét, egy héttel késõbb már állati táplálékot sem fogad el. A tojások kitöltik a teljes hasüreget, súlyuk az állat súlyának egyharmadát is kitehetik.
A vadon élõ, kifejlett leguánnak a krokodilokon és nagyobb óriáskígyókon kívül nem sok természetes ellensége van, a fiataloknak azonban annál inkább. A legnagyobb leguántojás-rabló az orrmányosmedve, de más ragadozók, sõt, a pekarik is feldúlják fészekalját. Nem Csoda hát, hogy a nõstények igyekeznek tojásaikat a lehetõ legnagyobb biztonságot nyújtó, saját maguk által ásott vagy kibõvített üregekbe rejteni. Ennek az ösztönös viselkedésformának az eredménye az, hogy ha a terráriumban nem áll rendelkezésre megfelelt rejtekhely, a nõstény nem rakja le tojásait, és a tojásvisszatartás az életébe is kerülhet. A sikeres szaporításhoz tehát tojatóládára van szükség, melynek bejárata kb. 40 cm hosszú alagút, kamrája pedig 40x40 cm alapterületû. A láda kb. 15 cm magas legyen, hogy a nõstény érezze a mennyezetet, ha felemeli a fejét, ez ugyanis biztonságérzetet ad neki. A tojatókamrát töltsük fel tõzeg és homok 3:1 arányú keverékével, hõmérséklete ne legyen lényegesen több, de kevesebb sem 30 C°-nál. A zöld leguán általában 30-40 tojást rak, de kivételes esetben 80 fölötti is lehet a fészekalj. A keltetés perlit között történjék, 28-30 C° körüli hõmérsékleten. Más gyíkokhoz hasonlóan az alacsonyabb keltetési hõmérséklet valószínûleg a leguánoknál is a nõstények felé, a magasabb pedig a hímek irányába tolja el a kikelõ utódok ivararányát. A keltetés közben a talajt enyhén nyirkosan kell tartani. A túl nedves keltetési közeg még nagyobb veszélyt jelent a tojásokra nézve, mint a túl száraz A 70-90 nap után kikelõ fiatalok megfelelõ körülmények között gyorsan nõnek, 2-3 hónap alatt megduplázzák testsúlyukat Ivarérettségüket terráriumban kétéves koruk körül érik el, valamivel korábban, mint a természetben. Az újszülött állatok ivarára csak tippelni lehet, felnõtt korukban azonban másodlagos nemi jellegeik alapján jól megkülönböztethetõk. A hímek háttaraja magasabb, toroklebernyege egyharmadával nagyobb, mint a nõstényeké, combjukon a femonálpórusok feltûnten nagyobbak és kifejezettebbek. A párzási idõszakban heréik is észrevehetõen megnagyobbodnak Meglepetést okozhatnak viszont a domináns hímmel együtt tartott gyengébb, fiatalabb hímek, ezek ugyanis a szexuális mimikri módszerét alkalmazva igyekeznek nõsténynek látszani, s ezt olyan hatékonyan teszik, hogy az embert is megtéveszthetik
Elsõ életévük során a zöld leguánok gyors növekedésük miatt szinte állandóan vedlésben vannak. A felnõtt állatok évente csupán egy-két alkalommal bújnak ki bõrükbõl. A vedlések alkalmával ügyelnünk kell a farokvégre, a lábujjakra és a bõrfüggelékekre, mert az esetleg rajtuk maradó elhalt bõr vérkeringési zavarokat okozhat. A zöld leguán az egyik leglátványosabb terráriumlakó, ehhez nem fér kétség, de az sem vitás, hogy a legigényesebbek közé is tartozik egyberí. Elsõ osztályú ellátást, gondosan összeválogatott táplálékot és fejedelmi lakosztályt kíván, de ez nem is csoda, hiszen valódi uralkodó õ: a gyíkok királya.